2008. november 9., vasárnap

Gallery by night Boris Sirka-val


láttam az atomrobbanást. az előzmények fontosak, de úgysem bírnád, vagyis inkább állandóan belekérdeznél, az meg nem lenne jó. 
szóval megtörtént, kataklizma, érted.
-MINDENKI át akar menni a tűzön, az összes elcseszett
 hős erre bazíroz, vagymi, hogy megálljon a tűzben, hogy állva maradjon. 
DE
senki nem marad állva, SENKI nem maradhat, aki magában bízik, mert semmi 
az. 
(és láttam Jézust. hogy ostorral veri ki a kufárokat meg a pénzváltókat a templomból. ostorral, érted. és ez rámutatás: láttam, hogy televagyok mindenfélével, nincs bennem hely. és akkor a kezemben találtam egy bézbólütőt, baseball-ütőt, ahogy tetszik. adta szerelemmel. Tessék. ütni széjjel, nem kímélni, ami oda nem való. helyet csinálni. áá. és én képtelen voltam, nem volt hozzá erő: bennem semmi. És akkor Ő betöltött.:) 
ÉN VAGYOK A TEMPLOM. 
Szóval ott álltak Dániel haverjai az izzó kemencében és mellettük volt még va
laki... ott álltak a tűzben és még asszem beszélgettek is. na, ez milyen már? nincs más, nincs rajta kívül senki, érted? csak vele = benne, akkor elrejtve, akkor nincs félelem. nyoma se. 
Ő A VAGYOK.



Nincsenek megjegyzések: